Az üvegharmonika (Armonica, Glass harmonica, Hydrocrystalophone)

Mikor Benjamin Franklin 1757-ben Angliában, egy vízzel töltött borospoharakon előadott darabot hallgatott, rádöbbent, hogy számára ez a legédesebb hang, amit valaha hallott. Az egyetlen problémája az volt, hogy hiányolta a harmóniát a dallamokból.

Ennek hatására született meg 1761-ben az általa feltalált üvegharmonika. A hangszer eredeti nevét az Armonicá-t, a dallamos olasz nyelvből kölcsönözte.

Úgy tartották, hogy ha a hárfa az angyalok hangszere, akkor az üvegharmonika az angyalok hangja.

Ugyanazon az elven működik, mint mikor vizes ujjal   egy borospohár peremén kőrözünk és a pohár lassan zúgni kezd.

Az üvegharmonika esetében azonban különböző méretű üvegtálak vannak vízszintesen felfűzve egy acélrúdra és folyamatosan forognak, miközben az ujjunkkal hozzáérve szólaltatjuk meg azokat.

A borospoharakkal szemben ahol egyszerre maximum két hangot lehet megszólaltatni (legalábbis két kézzel) itt akár egyszerre tíz féle hangot is meg lehet szólaltatni egyszerre.

Az üvegharmonikát eredetileg lábbal hajtották, de ma már elektromos motor biztosítja a meghajtást.

Saját korában az üvegharmonika annyira népszerű volt, hogy még Mozart és Beethoven is komponált zenét kifejezetten üvegharmonikára. Még Marie Antoinette is vett órákat  valamint a híres hipnotizőr Dr. Mesmer is, aki arra használta a hangszert, hogy pácienseit még mélyebb transzba ejtse.

Az 1800-as évek közepe tájékán a hangszer kezdett veszíteni a népszerűségéből, majd fokozatosan eltűnt. Babonák kezdtek keringeni, miszerint az üvegharmonika megőrjítette előadóit és kísérteties hangja megidézte a holtak szellemeit.
(Egy dolog biztos! A kísértetfilmeknek meglehetősen hátborzongató hangulatot kölcsönöz.)